On Common Ground presents a visual history of spatial development in postwar Switzerland through 250 images.

Még 2013 májusában került sor arra a Metafora című nyelvészeti és filozófiai workshopra, amelynek a keretein belül elhangzottak a jelen kötetben helyet kapott tanulmányok alapját képező, az Erasmus Kollégium nyelvfilozófiai kutatócsoportjának tagjai által jegyzett előadások. Ezeknek, s így a mostani összeállításnak is kiemelt témája a relevanciaelmélet, amellyel (pontosabban annak metaforafelfogásával) részletesen foglalkozik a bevezető dolgozat, illetve az azt követő három írás. Ezek közül az elsőben Pete Krisztián a teória klasszikus vonulatát állítja párhuzamba az átdolgozott, továbbfejlesztett változatokkal, majd Zvolenszky Zsófia - (...) részben ehhez kapcsolódva - a konvencionális és költői metaforák témáját illetően kritikával illeti a modern megközelítést. Kuti Judit a Sperber-Wilson- és a Harald Weinrich-féle metaforaelméletet hasonlítja össze. A folytatásban olyanok metaforaleméleteivel ismerkedhetünk meg, mint Donald Davidson és Paul Ricoeur; Kálmán László egy hagyományos irányzatból kinövő, mégis új nyelvfelfogást és metaforaelemzést mutat be; Kiss Angelika és Jellinek Sára egy-egy nyelvhasználati jelenséget és metaforikus beszédmódot mutat be (a japán és koreai nyelv, és a humor nyelvfilozófiai vonatkozásai kapcsán); Nemesi Attila László a filmes és mozgóképes trópusokról, s azok csoportosításáról ír; Molnár Cecília Sarolta pedig a mai modern dalszövegek metaforakészletét elemzi. A mutatóval záruló kiadvány nyelvészeti szakgyűjteményekbe javasolható beszerzésre. (shrink)

Der Vortrag zum Thema "Schmerzen", den der 100-jährige Hans-Georg Gadamer anläßlich des von der Orthopädischen Universitätsklinik Heidelberg am 11. November 2000 organisierten Symposions abhielt, war der letzte öffentliche Auftritt des großen Heidelberger Philosophen. In ihm formulierte Gadamer eine für das medizinische Kollegium ungeheure Provokation, indem er den Schmerz als eine lebenslange Aufgabe beschrieb, die, weit entfernt ein Makel oder gar Deformation des leidenden Individuums zu sein, sich vielmehr dem strukturell annähert, was Gadamer zeitlebens beschäftigt hat: der Hermeneutik. Der Akt (...) des Verstehens prägt auch das anschließende Gespräch zwischen Gadamer und dem Fachpublikum, in dem sich beide Seiten zögernd aufeinander zu bewegen. Das vorliegende Bändchen trägt dem in zweierlei Hinsicht Rechnung: Es gibt die freie, lebendige Rede Gadamers möglichst unverstellt wieder und flankiert die Anregungen Gadamers mit Überlegungen zum Phänomen "Schmerz" aus medizinischer und therapeutischer Sicht. (shrink)

"La géocritique de Nietzsche permet de comprendre sa pensée grâce aux pays, régions et villes du monde qui comptent pour lui. Outre la France, l'Allemagne et l'Europe, son regard englobe des espaces extra-européens, l'Inde, la Chine et l'Islam. Des données d'actualité l'intéressent autant que les strates historiques, parmi les paysages naturels, la Haute Engadine n'enchante pas moins que la Méditerranée et le désert. Nietzsche fait découvrir les lieux par l'intermédiaire des personnages qui les habitent ou incarnent. Ils peuvent être écrivains, (...) musiciens, peintres, figures mythologiques ou poétiques, fondateurs de religions, hommes d'Etat, etc. Le côte à côte d'observations anthropologiques, esthétiques et philosophiques ainsi que le lien entre espaces et cultures font apparaître, dans un langage souvent imagé, les concepts-clés, à savoir le surhomme, la volonté de puissance et l'éternel retour du même. La démarche nietzschéenne révèle des contrastes et se caractérise par le désir de dépasser les frontières pour accéder à l'interculturalité. Ouvrant des horizons nouveaux, elle reflète aussi l'héritage des Lumières et du classicisme allemand." -- [4ème de couverture]. (shrink)

Aan het eind van Zur Genealogie der Moral kondigt Nietzsche aan dat hij later een boek zal schrijven over ‘de geschiedenis van het Europese nihilisme’ . Dat boek is er nooit gekomen, althans niet van Nietzsches hand. Het enige wat we hebben zijn de aantekeningen daarvoor in zijn nalatenschap. Een van die notities is het beroemde ‘Lenzer Heide Ontwerp’ , een tekst waaraan Nietzsche zelf de titel Het Europese nihilisme gaf.Nadat Nietzsche de winter van 1886/87 in Nice had doorgebracht, trok (...) hij in het voorjaar weer richting Zwitserland om zich voor de zomer in Sils Maria te vestigen. In Nice had hij juist Dostojevski ontdekt, van wie hij onder andere de Aantekeningen uit het ondergrondse las, een boek dat een zeer kritische psychologie van de nihilist bevat. Op zijn reis naar het Engadin bleef Nietzsche steken omdat het in het hooggebergte nog te koud was en de Julier-pas nog niet sneeuwvrij. Tijdens zijn gedwongen oponthoud in Lenzer Heide noteerde hij deze tekst, aan de hand waarvan we nu een paar elementen van Nietzsches analyse van het Europese nihilisme belichten. (shrink)