A fura cím (Művészet mindenek dacára) a tanulmánykötet utolsó írásának címe, egyetlen írásjelnyi (?) különbséggel. A szerző, Gálosi Adrienne esztéta ez utóbbit írta meg először. Közreadott esszéi, tanulmányai a művészet egyre nehezebben tisztázható fogalma köré szerveződnek, vizsgálva a hol fogalmi, hol intézményes kilépés eseteit a hagyományos keretekből. Könyvében általában ilyen határhelyzeteket boncolgat, megállapítva, hogy éppen a határok kitolódása, az új formák megjelenése demonstrálja a művészet szakadatlan mozgását. „Amióta a szépség csak lehetősége, de egyáltalán nem feltétele a műalkotásnak, (...) mióta az esztétikai funkciókat nagyon sikeresen veszik át az élet más területei, mióta inkább illik a műalkotásokat összetett, érdekes tárgyaknak és nem emancipáló gépezeteknek tekinteni, azóta nem szívesen teszi fel nyíltan az ember a kérdést, hogy mire is való a műalkotás, azon túl, hogy ül a fenekén a múzeumban - ahogy Claes Oldenburg mondta... Azt remélem, hogy az e könyvben burkoltan megjelenők között is talál olyat az olvasó, amely a művészet felé vonzza - mindenek dacára” - írja előszavában a pécsi egyetem tanára. A művészet határaira vonatkozó kérdés mellett tehát egy rejtettebb problémát is felvet a szerző a művészet funkciójáról. A szakkönyvtárakba ajánlható kötetet bőséges jegyzetanyag és bibliográfia kíséri. "www.kello.hu © minden jog fenntartva". (shrink)

Az ELTE filozófiaoktatójának új könyve, ahogy alcíme világosan állítja a vallás filozófiai alapjainak feltárására vállalkozik. Vagyis a következő alapvető kérdéseket igyekszik megválaszolni: Mi a vallás? Mi a vallási hit; és mi lehet ennek a hitnek a tartalma? (Ez utóbbit nevezi könyvében “vallási reprezentációnak”.) Tömör, de rendkívül intenzív vizsgálódása vérbeli filozófia, fogalmi megismerés és elemzés, amelynek egyik lábát a középkori filozófia beható ismerete, másik lábát pedig a kortárs, ún. angolszász filozófia nyelvfilozófiai alapú módszerei adják, amint a megismeréstudomány és evolúcióbiológia felismerései (...) támogatnak. A végeredmény egy elegáns és világos érvelés, nem apológia és nem bálványdöntés, hanem egy igen eredeti vallásfilozófiai alapozás, amely a vallás, a hit, mint antropológiai jellemző megértéséhez is közelebb visz. A szándékoltan rövid, de jól hasznosítható irodalomjegyzékkel záruló kiadvány filozófiai jártasságot feltételez olvasójáról. (shrink)

A piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, Hankovszky Tamás (két kivételtől eltekintve) az utóbbi évtizedben megjelent publikációiból állította össze tanulmánykötetét. A filozófiai, teológiai és irodalmi ihletésű írásokat mindenekelőtt "az Istennel való találkozás" keresztény hite fűzi egybe, és persze a filozófiatörténész szerző preferenciái (Pilinszky, Camus, Mauriacimon Weil, Dosztojevszkij). "Minden találkozás olyan partnereket követel, akik szabadon megnyílnak egymásnak, de nem oldódnak fel egymásban, akik a másik közelségére vágynak, mégis megőrzik a köztük lévő távolságot, mert a dialógust keresik, és a dialógus lételeme a (...) különbözőség. Ám az ember csak azért különbözik a másik embertől és Istentől, hogy kapcsolatba léphessenek" - olvasható az ismertetőben. Mivel Hankovszky professzor a találkozásban és a párbeszédben látja az élet értelmét és végső célját, a kötet kívül áll azon a misztikát is felölelő monista hagyományon, amely az Istennel való minél teljesebb egyesülésre, Isten és ember egységére törekszik, és a vele való párbeszédet, a kölcsönös megszólítást pusztán a cél felé vezető út első lépésének tekinti. Azonban éppen azért áll kívül ezen az ősi és tiszteletreméltó hagyományon, hogy dialógust folytasson vele, és így teljesebben érthesse meg Isten és ember viszonyát, valamint megtalálja benne a földi lét, a művészet és a kultúra igazi helyét. A szakkönyvtárak anyagába ajánlható kötetet rövidítés- és irodalomjegyzék, valamint az esszék és tanulmányok első megjelenési helyeinek listája teszi teljessé. (shrink)

Az egyéni életvezetés külső meghatározói között vizsgálja az intézmények szerepét, a belső meghatározók közül a felelősségvállalást és a játékosságra, kockáztatásra való hajlamot, az idegennel való szembesülést, az európaiság modelljét és az önreflexiót, a magunkba nézés lehetőségét és az etika szerepét. Veress Károly tehát nem hétköznapi életvezetési tanácsokat ad, hanem az életvezetés elméletét, filozófiai alapjait írja le. Hermeneutikai hozzáállással vizsgálja az embernek a rapszodikusan változó világhoz való viszonyulását és az önreflexióra való képességét. A kötet a kortárs magyar filozófiai irodalom értékes (...) produkciója. (shrink)

Két, közelmúltban megrendezett filozófiai konferencia előadásaiból válogat a tanulmánykötet. A 2015-ben a kaposvári egyetemen és 2016-ban a Filozófiai Intézetben megtartott tanácskozások témája az érzelmek és a jelentés volt. Az érzelmek mibenléte, az ésszel és értelemmel való kapcsolata már a kezdetek óta foglalkoztatta a filozófusokat, érthető hát, hogy a kötet élén két filozófiatörténeti esettanulmány áll, az első az ókori sztoikusoknál vizsgálja az érzelmek és a cselekvés viszonyát, a másik a bűnös érzelmek problémáját mutatja be a skolasztika korában. A folytatásban már a (...) kortárs filozófiai viták egy-egy témája kerül elő: az éntapasztalat fenomenológiai leírása és az érzelmek lehetséges szerepe a racionális vitákban. Az érzelmekről szóló blokkot záró két kognitív pszichológiai tanulmány az empirikus tudományok felől közelíti meg a problémakört. A kiadvány második felében található négy tanulmányt a huszadik századi filozófia egyik kulcsfogalma, a jelentés köti össze, amelynek kapcsán nyelv- és elmefilozófiai problémák kerülnek tárgyalásra: intencionalitás és fenomenalitás viszonya, a szemantikai szkepticizmus, a vélekedések filozófiai leírása. A kortárs filozófiai diskurzusokba betekintést nyújtó, a szerkesztők rövid előszavával bevezetett kiadvány a szakkönyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva". (shrink)

Az etika és esztétika tükrében tűnnek fel a korunkra jellemző társadalmi és kulturális jelenségek, hálózatok és diskurzusok, olvasva Márfai Molnár László - ahogy ő nevezi - alkalmazott filozófiai írásait. Az összeállításban összesen tizenegy esszé kapott helyet. Az első (Kockázati tőke és kreativitás) azt az ellentmondást elemzi, amely a tudás vélt időtlensége, stabilitása és a valóság múlékonysága között feszül. A folytatásban a szerző kísérletet tesz az elmúlt időszak új kommunikációs modelljének a továbbgondolására; vizsgálja a virtuális hálózatok társadalomra, lokális tudásra és "offline" (...) intézményekre gyakorolt hatását; kifejti meglátásait azokról az új antropológiai modellekről, amelyek hatási kimutatható a kortárs pedagógiában; illetve a korunkban radikálisan megváltozott fogyasztásfogalom lehetséges következményeit, ennek etikai vonatkozásait gondolja át. A kötet második felében olyanokról esik szó, mint az internethasználó és hálózati közösségek etikájának eredete, önálló értékrendjének kialakulása; az internetes bolhapiac sajátosságai, jellemzői; Marcel Duchamp tevékenységének újraértelmezése néhány kortársi elmélet segítségével; a "gender studies" világszerte érvényesülő tényezővé válásának a következményei; Simone Weil filozófiáján belül a modernség demokráciaelméletének és személyiségfogalmának "misztikus-anarchista" kritikája; valamint a túlélés és megértés antropológiai összefüggései. A kiadvány felsőoktatási és szakgyűjtemények anyaga. (shrink)