This essay argues that Humean impressions are triggers of associative processes, which enable us to form stable patterns of thought that co-vary with our experiences of the world. It will thus challenge the importance of the Copy Principle by claiming that it is the regularity with which certain kinds of sensory inputs motivate certain sets of complex ideas that matters for the discrimination of ideas. This reading is conducive to Hume’s account of perception, because it avoids the impoverishment of conceptual (...) resources so typical for empiricist theories of meaning and explains why ideas should be based on impressions, although impressions cannot be known to mirror matters of fact. Dieser Aufsatz argumentiert dafür, dass humesche Eindrücke Auslöser von assoziativen Prozessen sind, welche es uns ermöglichen, stabile Denkmuster zu bilden, die mit unseren Erfahrungen der Welt kovariant sind. Der Aufsatz stellt somit die Wichtigkeit des Kopien-Prinzips in Frage, nämlich dadurch, dass behauptet wird, für die Unterscheidung der Ideen sei die Regelmäßigkeit maßgeblich, mit der gewisse Arten von sensorischen Eingaben gewisse Mengen von komplexen Ideen motivieren. Diese Lesart trägt zu einem Verständnis von Humes Auffassung der Wahrnehmung bei, da sie die Verarmung der begrifflichen Mittel, die für empiristische Theorien der Bedeutung so typisch ist, vermeidet und erklärt, warum Ideen auf Eindrücken basieren sollten, obwohl Eindrücke nicht als Abbildungen von Tatsachen erkannt werden können. (shrink)

Még 2013 májusában került sor arra a Metafora című nyelvészeti és filozófiai workshopra, amelynek a keretein belül elhangzottak a jelen kötetben helyet kapott tanulmányok alapját képező, az Erasmus Kollégium nyelvfilozófiai kutatócsoportjának tagjai által jegyzett előadások. Ezeknek, s így a mostani összeállításnak is kiemelt témája a relevanciaelmélet, amellyel (pontosabban annak metaforafelfogásával) részletesen foglalkozik a bevezető dolgozat, illetve az azt követő három írás. Ezek közül az elsőben Pete Krisztián a teória klasszikus vonulatát állítja párhuzamba az átdolgozott, továbbfejlesztett változatokkal, majd Zvolenszky Zsófia - (...) részben ehhez kapcsolódva - a konvencionális és költői metaforák témáját illetően kritikával illeti a modern megközelítést. Kuti Judit a Sperber-Wilson- és a Harald Weinrich-féle metaforaelméletet hasonlítja össze. A folytatásban olyanok metaforaleméleteivel ismerkedhetünk meg, mint Donald Davidson és Paul Ricoeur; Kálmán László egy hagyományos irányzatból kinövő, mégis új nyelvfelfogást és metaforaelemzést mutat be; Kiss Angelika és Jellinek Sára egy-egy nyelvhasználati jelenséget és metaforikus beszédmódot mutat be (a japán és koreai nyelv, és a humor nyelvfilozófiai vonatkozásai kapcsán); Nemesi Attila László a filmes és mozgóképes trópusokról, s azok csoportosításáról ír; Molnár Cecília Sarolta pedig a mai modern dalszövegek metaforakészletét elemzi. A mutatóval záruló kiadvány nyelvészeti szakgyűjteményekbe javasolható beszerzésre. (shrink)