v. 1 Egyetem, nevelés, értelmiségi lét.

A fura cím (Művészet mindenek dacára) a tanulmánykötet utolsó írásának címe, egyetlen írásjelnyi (?) különbséggel. A szerző, Gálosi Adrienne esztéta ez utóbbit írta meg először. Közreadott esszéi, tanulmányai a művészet egyre nehezebben tisztázható fogalma köré szerveződnek, vizsgálva a hol fogalmi, hol intézményes kilépés eseteit a hagyományos keretekből. Könyvében általában ilyen határhelyzeteket boncolgat, megállapítva, hogy éppen a határok kitolódása, az új formák megjelenése demonstrálja a művészet szakadatlan mozgását. „Amióta a szépség csak lehetősége, de egyáltalán nem feltétele a műalkotásnak, mióta az esztétikai (...) funkciókat nagyon sikeresen veszik át az élet más területei, mióta inkább illik a műalkotásokat összetett, érdekes tárgyaknak és nem emancipáló gépezeteknek tekinteni, azóta nem szívesen teszi fel nyíltan az ember a kérdést, hogy mire is való a műalkotás, azon túl, hogy ül a fenekén a múzeumban - ahogy Claes Oldenburg mondta... Azt remélem, hogy az e könyvben burkoltan megjelenők között is talál olyat az olvasó, amely a művészet felé vonzza - mindenek dacára” - írja előszavában a pécsi egyetem tanára. A művészet határaira vonatkozó kérdés mellett tehát egy rejtettebb problémát is felvet a szerző a művészet funkciójáról. A szakkönyvtárakba ajánlható kötetet bőséges jegyzetanyag és bibliográfia kíséri. "www.kello.hu © minden jog fenntartva". (shrink)

A piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, Hankovszky Tamás (két kivételtől eltekintve) az utóbbi évtizedben megjelent publikációiból állította össze tanulmánykötetét. A filozófiai, teológiai és irodalmi ihletésű írásokat mindenekelőtt "az Istennel való találkozás" keresztény hite fűzi egybe, és persze a filozófiatörténész szerző preferenciái (Pilinszky, Camus, Mauriacimon Weil, Dosztojevszkij). "Minden találkozás olyan partnereket követel, akik szabadon megnyílnak egymásnak, de nem oldódnak fel egymásban, akik a másik közelségére vágynak, mégis megőrzik a köztük lévő távolságot, mert a dialógust keresik, és a dialógus lételeme (...) a különbözőség. Ám az ember csak azért különbözik a másik embertől és Istentől, hogy kapcsolatba léphessenek" - olvasható az ismertetőben. Mivel Hankovszky professzor a találkozásban és a párbeszédben látja az élet értelmét és végső célját, a kötet kívül áll azon a misztikát is felölelő monista hagyományon, amely az Istennel való minél teljesebb egyesülésre, Isten és ember egységére törekszik, és a vele való párbeszédet, a kölcsönös megszólítást pusztán a cél felé vezető út első lépésének tekinti. Azonban éppen azért áll kívül ezen az ősi és tiszteletreméltó hagyományon, hogy dialógust folytasson vele, és így teljesebben érthesse meg Isten és ember viszonyát, valamint megtalálja benne a földi lét, a művészet és a kultúra igazi helyét. A szakkönyvtárak anyagába ajánlható kötetet rövidítés- és irodalomjegyzék, valamint az esszék és tanulmányok első megjelenési helyeinek listája teszi teljessé. (shrink)

Works concerning the history of the Hungarian Reform had been almost absent until the second half of the seventeenth century. The relatively peaceful process of the Hungarian Reform, the lack of armed conflicts, and the tragic memory of the battle of Mohács made the appearance of self-justifying religious narratives in Hungarian historiography seem unnecessary. On the other hand, the changes caused by the Tridentine Catholic renewal movement and the deterioration of the religious and political condition of the Protestant confession culminated (...) in punishing actions. This brought the polemical and self-justifying narratives to the forefront in both literature and historiography. First signs of interest regarding the history of Protestantism appeared on the Catholic side, but they emerged under the pressure of the circumstances. On the other hand, a growing foreign interest gradually appeared on the Protestant side, making way to historiographical works. An example of such an opus is the Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transilvania (1706) by Pál Debreceni Ember. The author presents the history of the Reformed Church in Hungary. He also tries to present the origins of Hungarian Christianity, projecting it onto the Apostolic Period. Finally, he turns to the early Christian writers such as Jerome to prove his theory. The paper aims to present this chapter in Jerome’s reception and its religious background. (shrink)